28 év telt el azóta, hogy a BEAC vízilabdásai utoljára a világ legerősebb bajnoksága, az OB I hátországát jelentő OB I/B-be jutottak. Az akkori csapat – többek között a későbbi női szövetségi kapitánnyal, Petrovics Mátyással a soraiban – tovább menetelt, egészen az első osztályig, és a BEAC valaha volt legfényesebb eredményét elérve a Magyar Kupa legjobb négy csapat közé is bekerült.

Az idei szezont az OB II-ben kezdte az ELTE-BEAC első csapata, immár nem a játékos-edző, mellette a szakosztályvezetői feladatokat is ellátó Várhelyi Zoltán vezetésével, hanem a volt Vasas-játékos, Bóbis Máté irányításával.

„A Vasas utánpótlásában dolgozom, az idei volt az első szezonom a BEAC-nál. Tavaly már elcsípte a harmadik helyet a csapat, hosszabb távon mindenképp a feljutás volt a célunk, bíztunk az előrelépésben. Ahogy jöttek a bajnokik, egyre jobban összeállt a játékunk, az eredményt és a játékot nézve is jobbak lettünk. Azt persze nem tudtuk, mire számítsunk az osztályozón” – taglalta Bóbis Máté.

Az ELTE-BEAC-nak a Kecskemétet kellett legyűrnie, hogy feljusson a másodosztályba, amely csupa fiatal játékossal állt fel. Az erőnlét mellettük szólt, a rutin és a technikai képzettség inkább a mieink mellett: kettős győzelem lett a vége. Persze a vízben nem ment volna minden flottul, ha a parton lettek volna fennakadások.

„Nagyon jó közösségbe csöppentem, ritka az ilyen jó hangulat egy klubnál. Nekünk ebben volt az erőnk, ebben a csapatban baráti viszonyokra lehet lelni. Nagyon sok pozitív élménnyel zártam az évet, köszönöm Várhelyi Zolinak a biztos hátteret, a srácoknak az évet, a BEAC-nak pedig, hogy számított rám” – mondott hálát a vezetőedző.

Heti két edzés már nem elég

A csapat legidősebb tagja 30 éves, a legfiatalabb 20, és mindenki azért játszik, mert imádja ezt a sportágat.

„A csapatagok többsége egyetemista, többen az ELTE-re járnak, például a PPK-ra, a Gazdaságtudományi Karra, mások volt ELTE-sek. Amatőr szinten játszunk, sokan munka, egyetem mellett pólóznak. Eddig a margitszigeti Hajós Alfréd Uszodában és a Császár-Komjádiban heti kétszer edzettünk. Az OB I/B-ben ez nem lesz elég, minimum három vagy négy edzésünk lesz” – tette hozzá a tréner.

A szakosztály az amatőr státusz mellett is méltó körülményeket próbál teremteni a játékhoz, ez a küldetés a játékos-szakosztályvezető Várhelyi Zoltáné.

„Jelenleg három lábon próbálunk állni. Tagdíjakból, ösztöndíjakból és a társasági adófelajánlásokból biztosítjuk a költségvetést. Tavaly létrehoztam egy alapítványt, ez lenne a jövőben a büdzsé negyedik lába, amelyből álljuk az edzők és a pályabérlés díját.”

Az OB I/B közvetlenül a profik alatti szint, a BEAC vezetése arra törekszik, hogy ösztöndíjból vagy más forrásból illetményt tudjon adni a játékosoknak, akiknek több idejét és energiáját emészti majd fel a vízilabdázás, mint korábban.

Az ELTE-BEAC a 2023/2024-es szezonban négy egymás elleni mérkőzésen kétszer is legyőzte a bajnoki címet megszerző SOTE-t, vagyis izmos kerettel rendelkezik, de az OB I/B-re biztosan erősíteni kell. „Szeretnénk bennmaradni a másodosztályban, de két lábbal a földön állunk. A kései osztályozó miatt nekünk derült ki a legkésőbb, hogy az OB I/B-ben fogunk szerepelni, ezért nem tudunk előbb elkezdeni játékosokat keresni. Sok függ, attól, milyen keretet tudunk összerakni, az igazolások zajlanak, meglátjuk” – mondta Bóbis Máté.

A kezdők is jöhetnek

Az ELTE-BEAC az eddigi hagyományoknak megfelelően az első csapat mellett második csapatot is indít, az még nem dőlt el, hogy az OB II-ben, a Budapest-bajnokságban, vagy mindkettőben. Ez azért fontos, hogy minél szélesebb bázis vízilabdázhasson az egyetemen, hiszen ennél a klubnál az eredményhez fogható jelentőségű, hogy egyetemi közösségként, egyetemi nevelőklubként működjön.

„Minél több, elsősorban ELTE-s hallgatót, sőt, akár külsős egyetemistát szeretnénk bevonzani. Mindenki előtt nyitva van a kapu, hozzánk kezdők is jöhetnek pólózni. Vannak, akik 18-20 évesen kezdtek a BEAC-nál, és 30 év felett is visszajárnak. Sok olyan fiatal játékos van, aki az ifi korosztályból kikerül, egyetemre megy, és OB I-es csapatba ugyan nem fér be, de alsóbb osztályba igen. Mi őket is szeretettel várjuk, jöjjenek hozzánk, hogy ne vesszenek el a sportág számára. Mindez az egészségünk megőrzéséről is szól. Persze emellett minél több bajnokságban szeretnénk játszani, minél magasabb színvonalon. Ha a vízilabda szövetségben lenne egy hazai pólós térkép, akkor mi is ott szeretnénk lenni még ha csak egy gombostűvel is jelölve” – Várhelyi Zoltán.

A BEAC-nál azon vannak, hogy a jövőben meghirdessék az ELTE-n a vízilabda tantárgyat, és fel lehessen venni hivatalosan, mint képzést, ami szintén több embert bevonzana a szakosztályhoz.