A szakosztály tánccsoportjaitól a régóta megszokott magas színvonalú műsort láthattuk izgalmas újdonságokkal fűszerezve, ráadásul egy új helyszínen, az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban. Az este folyamán színpadra léptek a hastánc, a moderntánc, a hip-hop és a bachata órák résztvevői, a kredites kurzusokat látogató hallgatók, valamint több vendégfellépő társulat is.

Az estet az ELTE Oriental Hastánccsoport haladó csoportjának táncosai nyitották meg két lenyűgöző produkcióval. Pillanatok alatt megidézték a Közel-Kelet világát a színpadon és gyönyörű táncukkal kiszakították a nézőket a hideg téli este zord valóságából. Előkerültek a színes fátylak, a szemet gyönyörködtető ruhák, kendők, felcsendültek a közel-keleti dallamok és rögtön elfeledkeztünk a hétköznapi élet problémáiról. Csodálatos utazáson vehettünk részt Egyiptomtól egészen a Perzsa-öbölig. A továbbiakban a kezdő hastánc csoport tagjai, valamint a kredites hastánc kurzus résztvevői is bemutattak egy-egy színvonalas produkciót. Mindkét csoport táncosai alig pár hónap alatt sajátították el a műfaj alapjait és a bemutatott koreográfiát, de ez egyáltalán nem érződött előadásukon. A csoportos táncokon kívül egy hastánc szólót is megcsodálhattunk Kecskés Luca, a haladó csoport egyik tagjának előadásában. Luca egy khaliji táncot mutatott be, mely Szaúd-Arábia és az Emírségek vidékének jellegzetes női tánca, főleg esküvőkön és családi összejöveteleken szokták táncolni és az egyik fő különlegessége a hajdobásokban rejlik. Megcsodálva ezeket az izgalmas hastánc produkciókat rájöhettünk, hogy ez a műfaj - az esetleges hiedelmekkel ellentétben - nem csupán csípőrázásról-és tekergetésről, hanem ennél sokkal többről szól. Többek között a nőiségben rejlő szépség kihangsúlyozásáról és ennek ünnepléséről; ez egy igazán nemes cél és feladat, amelyet a hastánc csoportok oktatói, Molnár Ágnes és Kovács Henriett remekül teljesítettek koreográfiáikkal és oktatásuk által.

Az ELTE Moderntánc csoportjainak táncosaitól szintén több produkciót is láthattunk az este folyamán. Színpadra léptek az általános testnevelés kezdő, illetve haladó kurzusok tagjai, az esti moderntánc órák résztvevői, valamint a tavaly ősszel megalakult fellépő csoport táncosai is. Az előadott táncok mindegyike elmesélt nekünk egy-egy történetet, mindegyik másról szólt, de ugyanolyan jelentőséggel bírtak. Mindennapi életünkből kerültek elő igen fontos és komoly témák, amelyeket a táncon keresztül mutattak be és boncolgattak a táncosok. A kredites haladó jazztánc és az esti kezdő moderntánc csoportok előadásainak üzenete nagyon szépen kiegészítették egymást. Míg az előbbi táncban, mely Mikó Meggi koreográfiája, a táncosok a saját, belső démonjainkkal, sötét gondolatainkkal való megküzdést és az ezektől történő szabadulás folyamatát mutatták be, addig az utóbbi produkcióban a mindennapjainkban jelenlévő rejtőzködés került terítékre. Ez utóbbit Lang Tímea koreografálta. A kezdő csoport tagjai a szó átvitt értelmében vett rejtőzködést mutatták be táncukkal; felvették ők is azt a fajta maszkot, amit nap mint nap viselünk mindannyian, mert esetleg félünk megmutatni igazi énünket. A produkció végére pedig ez a maszk lekerült a táncosokról, kibontakoztak, kibújtak saját rejtekükből és megmutatták az igazi énjüket, az igazi színes egyéniségüket.

Az általános jazztánc kurzus kezdő csoportjának dinamikus előadása egy gyönyörű szerelmi történetet mesélt el nekünk. A táncosok által mozdulatokkal elmesélt történetben láthattuk, ahogy két félből egy egész lesz és onnantól kezdve már közösen, lelküket összefonva harcolnak tovább a szerelmesek az élet küzdelmeivel. Ez a produkció is Mikó Meggi műve, akárcsak a másik kredites kurzus koreográfiája.

A Lang Timi vezetésével tavaly ősszel megalakult ELTE Moderntánc fellépő csapat ezen az estén mutatta be legújabb darabját, ami az Álomhatár címet kapta. Egy csodaszép produkciót láthattunk, tele érzelemmel, amiben a különböző álmok öltöttek testet szemünk előtt a színpadon: gyermekkori álmaink, elfeledett álmaink, éjszakai álmaink - legyenek azok szép álmok vagy rémálmok. Végül pedig ebből az álomvilágból egy történelmi vonatkozásokkal is átszőtt mesevilágba kalauzoltak el minket a középhaladó moderntáncosok Bukovics Bianka koreográfiájában. Betekintést nyertünk egy rituális táncba, ami egyszerre volt varázslatos, hátborzongató és hihetetlenül izgalmas és lenyűgöző. Olyan élmény volt, mint egy időutazást átélni, de nehéz lett volna meghatározni, hogy pontosan melyik korba is kerültünk. A különleges jelmezek, a fények, a zene és a tánc tökéletes összhangot alkottak.

Az ELTE Hip-hop táncosai két produkcióval álltak színpadra az este folyamán. A mostani félév és a gála jelentős mérföldkő volt a csapat és az oktatók számára, ugyanis a két társoktatónak, Zuza Zasadanak és Stuller Szonjának először nyílt alkalma színpadra vinni egy-egy saját koreográfiát teljesen önállóan. A lányok remekül vették az akadályokat és két igazán belevaló produkciót láthattunk a csapat előadásában. A táncosok között többen teljesen kezdők és alig pár hónapja kezdtek el megismerkedni a műfaj alapjaival, de ez egyáltalán nem volt szembetűnő, ők is remekül helyt álltak. Az egyik előadott produkció egy témájában könnyedebb, bulisabb, lazább, de tánctechnikailag annál összetettebb koreográfia volt, izgalmas elemekkel, míg a másik egy komolyabb témát feszegető darab volt. Ez utóbbi a bizonyos szinten mindannyiunkban jelen lévő őrültséget mutatta be a táncosok mozdulatain és előadásán keresztül. Felszabadító érzés tud lenni olykor kiengedni magunkból ezt az őrültséget és csak hagyni, hogy vigyenek a gondolatok, mozdulatok, érzések. Ennek a folyamatnak a megnyilvánulását láthattuk a színpadon pár perc erejéig.

Az ELTE Latin tánc 2018-ban alakult Lám Bogi vezetésével. Bogi jelenleg gyermekeivel van otthon, így az utóbbi pár évben rendszeres latin órák helyett alkalmankénti workshopokat tartott. Idén ősszel viszont egy új stílussal, a bachatával indultak újra a rendszeres, hétköznap esti latin órák Bagosi Dóra és Illinger Simon vezetésével. A bachata egy érzéki páros tánc, amit az ugyanezen a néven ismert melankólikus és szenvedélyes zenei stílusra táncolnak és ami a Dominikai Köztársaságból származik. A legtöbb résztvevő szeptemberben hallott életében először erről a stílusról, de ez nem tántorította el őket attól, hogy lelkesen látogassák az órákat és bátran színpadra lépjenek és bemutassák a megszerzett tudásukat. Felcsendültek a latin dallamok és egy élettel teli produkciót láthattunk a csoport tagjaitól. Látszott a táncosokon, hogy jól érzik magukat, élvezik, amit csinálnak és szívüket-lelküket beletették a táncba.

A már eleve változatos műsort számos vendégfellépő társulat produkciója színesítette még tovább. Folklór jellegű táncokat és modern, illetve kortárs táncot is láthattunk a vendég társulatoktól. Az idén 67 éves ELTE Néptáncegyüttes tagjai már régóta visszatérő vendégei a szakosztály félévzáró gáláinak, most is örömmel fogadták el a meghívást. Vidám és energikus előadásukkal üde színfoltot hoztak az estébe és rövid betekintést nyújtottak a magyar néphagyományok világába. A koreográfiát Szokolik Szabolcs és Szokolik Melinda álmodta meg.

Szintén a folklór vonalon maradva, de sok ezer kilométeres utazásra invitálva a nézőket a Capulí Ňawi ecuadori tánccsoport is megörvendeztetett minket egy lenyűgöző vendég produkcióval. A tánccsoport két tagja is az ELTE hallgatója, így a csoport lelkesen vállalta a szereplést a gálán. Elhoztak nekünk egy darabot az Andok vidékéről és abban a néhány percben mi is átélhettük, hogy milyen lehet Dél-Amerikában élni. A Capulí Ňawi kecsua nyelven azt jelenti „fekete cseresznye szemek”. A társulat fő célja, hogy világszerte minél több emberrel ismertessék meg az ecuadori néphagyományokat - a táncon keresztül, segítségül hívva a gyönyörű zenéket és a színes népviseletet is. Ramiro Vargas energikus és vidám koreográfiáját mutatták be a táncosok.

Az Érdi Torna Club Tánc Szakosztályának csoportjai szintén sok éve állandó vendégelőadói ezeknek a gáláknak, most sem volt ez másképp. A Liliom és a Rózsa csoport fiatal táncosai léptek színpadra egy közös koreográfiával, mely Lang Tímea munkája. A produkcióban a show-, a jazz-, és a moderntánc elemei is megjelentek. Egy kedves karácsonyi műsorszámot láthattunk tőlük, amely gondoskodott az ünnepi hangulat megalapozásáról és emlékeztetett minket arra, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni ebben az időszakban: az a legfontosabb, hogy együtt legyünk szeretteinkkel.

A műsort a Levendula Kortárs Táncműhely zárta legújabb darabjával. A társulat 2015-ben alakult az ELTE Moderntánc táncosaiból Tóth-Wéber Edi vezetésével, azóta pedig számos versenyen, egyetemi rendezvényen részt vettek, valamint több, önálló, egész estés táncestet is adtak. A legújabb darabot a csapat két táncosa, Kovács Abigél és Székely Borbála koreografálta, illetve a táncosok is részt vettek az alkotói folyamatban. A közös alkotás során a lányok arra a kérdésre keresték a választ, hogy hogyan lehetnének a legjobb verziói önmaguknak és mi akadályozza őket ebben. Ezzel a kérdéssel valószínűleg sokan tudunk azonosulni, hiszen ez meghatározó része életünknek és sok időt töltünk ennek a válasznak a keresésével. A társulat produkciójában végigkövethettük ezt a folyamatot és szemtanúi lehettünk annak, ahogy a táncosok végül meglelték a belső erőt és a fényt önmagukban és ezáltal leküzdötték saját belső akadályaikat. Tökéletes lezárása volt ez a darab ennek az útkereséssel teli estének.

Fotók: Csomos Attila, ELTE Online

Szakosztályvezető és szervező: Juranits Rita

A cikket írta: Gergely Viktória Petra