Búcsúztatója 2024. október 22-én kedden 14 órakor lesz a Fiumei úti Nemzeti Sírkert ravatalozójában.

Gerendási István, a BEAC Atlétikai szakosztály elnöke, így búcsúzik Szabó Imrétől:

"A BEAC 126 éves történetének egy olyan legendája távozott, aki meghatározta és megvalósította az elmúlt 50 év BEAC-os közép-, hosszúttáv futó és gyalogló atléták sikereit. Egész életének legfontosabb része volt a BEAC atlétikája. Klub hűsége a fekete- fehér színhez, az E betűhöz töretlen volt, sohasem gondolt arra, hogy edzői pályafutását máshol is tudná folytatni. Egész fiatalon, 21 éves korában kezdett el edzősködni és már edzői pályafutása elején is magyar bajnokokat nevelt. Hallatlan szaktudásának, az atlétika iránti szeretetének és alázatának köszönhetően több száz atlétát nevelt fel, akik közül több mint ötszázan országos bajnoki címeket szereztek, felhúzhatták magukra a magyar válogatott címeres mezét és mindenféle korosztályban, a felnőttekig bezárólag világversenyeken sikeresen képviselték Magyarország és a BEAC hírnevét. Olimpikon tanítványai voltak a riói és tokiói olimpián is, amire nagyon büszke volt.

Ő sokkal több volt mint egy edző, aki nemcsak az atlétikára, hanem az életre, a sporton túli időszakra is felkészítette növendékeit. Önzetlen ember volt, aki mindig azt nézte és azt tartotta szem előtt, hogy miben tud segíteni tanítványainak a pályán és azon kívül egyaránt. A sport mellett fontosnak tartotta, hogy versenyzői főiskolát vagy egyetemet végezzenek. Személyében nem egy sima úton ment végig, folyamatos küzdelmet kellett folytatnia sokszor az egyetem és a régi BEAC vezetésével, ennek ellenére nem lehetett eltántorítani és megakadályozni abban, amit ő elképzelt.

Dr. Bácsalmási Péter halála után azon az úton járt tovább, melyet Péter bácsitól megtanult és tisztelt. Valami olyat tudott a futásról, amelyet kis hazánkban nagyon kevesen tudnak. Féltette, óvta versenyzőit, soha nem hajszolta az idő előtti sikereket, tisztában volt vele, hogy ezt fokozatosan, nagy türelemmel,segítőkészséggel és bizalommal lehet elérni. Több alkalommal saját pénzén vitte el versenyzőit külföldi versenyekre és edzőtáborokba. A BEAC-os évzárók mindig felejthetetlenek voltak az ő anekdotái, valamint óra ajándékozási szokásai miatt is.

Azt hittük, hogy ő mindig itt lesz közöttünk, habár tudjuk, hogy a születéssel együtt jár a halál is. Élete során megküzdött a gyógyíthatatlannak hitt betegséggel és 12 éven át sikeresen folytatta ezt a harcot is. Soha nem panaszkodott, bármilyen fájdalmai voltak, az edzések, a versenyek, a sikerek gyógyírt jelentettek számára egész életében.

Mindennapi életének és edzői munkájának igazi háttere felesége, Szabó Anikó volt az utolsó pillanatig, aki biztosította számára a nyugodt, kiegyensúlyozott hátteret és mindenben leste Imrének a gondolatait.

Folyamatosan megemlékezett azokról a BEAC-os atlétákról, akik már sajnos nem lehetnek köztünk. A Mennyországban már nem bírták Imre nélkül és magukhoz szólították, hogy odafentről már együtt tudjanak vigyázni az itt maradottakra.

Azt szokták mondani, hogy senki nem pótolhatatlan, amivel mi nem tudunk egyetérteni, hiszen Szabó Imre nem pótolható. Óriási űrt hagyott maga után, de mindig is azt vallotta, hogy bármi történik a BEAC Atlétikai Szakosztályának tovább kell élnie. Akik mi itt maradtunk ez a feladatunk, amit természetesen nem lesz egyszerű teljesíteni, de ha összefogunk és szeretjük egymást, akkor van reményünk a tovább élésre.

Egész pályafutása példa értékű mindannyiunk számára.

Drága Imre barátom 56 éves megbonthatatlan barátságunk tovább folytatódik, mert Téged soha nem tudunk elfeledni, emléked örökké őrizni fogjuk.

Búcsúznak tőled a BEAC jelenlegi és volt atlétái, edzői és az egész magyar atléta társadalom.

Nyugodj békében!"